IMAHETI ZÁRÓ ISTENTISZTELET 2020. 01.24.
Szőke Noémi Igehirdetése
Textus: Apostolok Cselekedetei 28, 1—2 és 7. verse
„Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart… Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt.”
A máltai keresztyének bátorító előkészítése folytán a hét során lélekben beszálltunk a Pált és fogolytársait szállító első századi hajóba. Az igei üzenetek nyomán hétfőn bizalommal föltekinteni, kedden reménykedni tanultunk. Szerdán a hit ajándékának megbecsülésére-, tegnap az erőgyűjtésre-, ma pedig a nem mindennapi emberség megmutatására kapunk bátorítást.
Miért volt nem mindennapi az az EMBERSÉG, amit megtapasztaltak a Málta szigetén találkozó emberek?
Mert átélték a csodát, amiről Pál korábban az Efézusi levélben így vallott: „Mert Krisztus a mi békességünk, aki a két nemzetséget (a zsidókat és pogányokat) eggyé tette, és az Ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést. ”
Micsoda elképesztő ellentét: milyen hatalmas válaszfal tárul elénk az egykori találkozásban! Az érkezők ítéletre váró, viharvert, nincstelen, kiszolgáltatott emberek, vélhetően római állampolgárok, akik talán a hajón nem is értették egymás nyelvét. Kik a befogadók?
Ahogy Lukács fogalmaz — „barbárok”, azaz, többistenhívő görögök, akiket a zsidó származásúak lenéztek, a rómaiak pedig egy letűnő, vagy éppen rivális kultúra örököseinek tartottak.
Végiggondolva ezt a tengernyi ellentétet, a hajót összetörő HULLÁMOK képe jutott eszembe. Az emberi ellentétek örök feszültsége, az indulat, Káin és Ábel öröksége. Amivel szemben mégis-mégis ott áll a Bűnbocsátó Isten Krisztusban megmutatott szeretete!
Az elénk jövő, felemelő szeretetre megannyi példát hozhatnék: a tanítványok elhívását, a megkövezés előtt álló asszony feloldozását, a kételkedő Tamás felmentését, a tagadó Péter feloldozását, a keresztyénüldöző Saul pálfordulását.
Elsőként mégis a 38 éve szenvedő bethesdai beteggel tett csoda jutott eszembe. Zuglói kórházunk okkal kapta a nevét. Bethesda – BÉT CHESZED — „az Irgalmasság Háza”, ahol Jézus kérdésére a nyomorult így válaszolt: „Uram, nincs emberem”
És akkor az Istenember felemelő szeretetével mindenki másnál emberebb embere lett neki is, és még ki tudja, hogy azóta ki mindenkinek, neked és nekem.
A nem mindennapi emberséget az Úr — elsősorban a kereszten; korábban megannyi gyógyításban, feloldozásban, ugyanakkor személyes vendégszeretetében is megmutatta.
A máltaiak, Pál sem lehettek jelen az ötezer, ember megvendégelésénél, az utolsó vacsorán, sőt, a feltámadást követő emmausi vacsorán, vagy a Tibériás-tengeri tanítványi vendéglátáson sem.
Ezért is elképesztő az, hogy a Szentlélek a hajótöröttekért milyen megelőző kegyelemmel munkálkodott. Így olvastuk: A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.
Mi az Ige üzenete a mi számunkra? Mi lehet a nem mindennapi emberség TITKA? Az, ha kitárjuk a szívünket, és otthonra találunk egymás szeretetében.
Mert mi KULCSA, a nem mindennapi emberség kulcsa, ami a bűn miatt bezárt szíveket kinyitja? Ha EGYÜTT találunk otthonra Isten szeretetében !
Ez a csoda történt meg Máltán.’ az Úr jeleket adott, csodákat tett. Pál csodásan túlélte a kígyómarást, majd Krisztus erejével meggyógyította a kormányzó édesapját, és a szigetlakó betegeket. Nem valószínű, hogy értették egymás szavát. Nem is kellettek szavak: a jelek önmagukért beszéltek. Az Úr kegyelmét hirdették.
A mai témánk címe ez: VENDÉGSZERETET – a nem mindennapi emberség bemutatása.
Hálás vagyok Istennek azokért a csodákért, amelyekben részünk lehet — részem lehetett. Az egyik ide kapcsolódó élményem a cégénydányádi árvák tortája volt.
Több, mint két küzdelmes éve tanítottam már őket az iskolában, amikor Isten többek szívét megnyitotta. Két nyolcadikos megtért és konfirmálni szeretett volna. Igen ám, de nálunk a keresztelés előfeltétel. Elmondtam nekik.
Csakhamar a fiatalabbak körében is futótűzként terjedt ez a hír. Egyre-másra kerestek, hogy kereszteljem meg őket is. A bökkenő az volt, hogy – szüleik nem lévén – legalább keresztszülőket kellett találni. A falubeliek idegenek voltak, a gyerekek meg bőrszíntől, kortól, nemtől függetlenül, valamennyien lelki hajótöröttek. Máltai helyzet!
A Szentlélek pedig imádkozott bennem, majd velük és értük. A faluban sokak szívét megnyitotta, méghozzá, ökumenikus értelemben!
Majd elérkezett az az emlékezetes vasárnap, amikor többször is újra kellett tölteni a keresztelőedényt, mert tizennégy gyermek keresztelkedett, mögöttük pedig legalább ennyi — korábban volt idegen – keresztszülő könnyezett.
És a vendégszeretet? Nem szeretem az édességet, de életemben nem ettem ahhoz fogható tortát, amit akkor ez a sok gyerek készített… Az azóta eltelt évek során többen jelezték, hogy kölcsönös segítségnyújtással fogják egymás kezét.
Kedves Testvérek!
Imádkozzunk azért, hogy az Igében látott csoda részesei legyünk mi is. Hogy sokszor élhessük át a nem mindennapi emberség titkát! Tárjuk ki hát a szívünket Isten és egymás felé, hogy otthonra találjunk az Ő és egymás szeretetében. ÁMEN.
Megváltó Krisztusunk!
Áldunk Téged azért, hogy emberré lettél érettünk, és elénk élted, hogy egy olyan világban, ahol az ember a másik farkasa, hogyan lehetünk a Te nyájad szelíd tagjai.
Arra kérünk, hogy a mindennapokban taníts meg a Te szereteteddel megbocsátani, újat kezdeni, emberebb emberré válni. Hadd legyünk mindig otthon a Te és egymás szeretetében. Ámen.
Az Ökumenikus Imahétről a MEÖT honlapján még többet megtudhat.